Army Talk Orientációs Tájékoztató #64 - Fasizmus!
1943-tól kezdődően a hadügyminisztérium röpiratsorozatot adott ki az amerikai hadsereg második világháborús európai hadszínterén szolgáló személyzete számára. A „Hadseregbeszédek” című sorozat célja az volt, hogy „segítsen [a személyzetnek] jobban informált férfiakká és nőkké, és ezáltal jobb katonákká válni”.
1945. március 24-én a hét témája a „FASZIZMUS!” volt.
„Távol vagytok otthonról, elszakítva a családotoktól, már nem dolgoztok polgári munkahelyen vagy iskolában, és sokan közületek az életeteket kockáztatjátok” – magyarázta a röpirat –, „egy fasizmusnak nevezett dolog miatt.” De – kérdezte a kiadvány – mi is a fasizmus? „A fasizmust nem a legkönnyebb azonosítani és elemezni” – írta –, „és ha egyszer hatalomra kerültünk, nem is könnyű elpusztítani. Fontos a jövőnk és a világ jövője szempontjából, hogy minél többen megértsük a fasizmus okait és gyakorlatát, hogy leküzdhessük azt.”
Az amerikai kormány dokumentuma kifejtette, hogy a fasizmus „kevesek által és kevesek érdekében működő kormányzat. A cél az állam gazdasági, politikai, társadalmi és kulturális életének megragadása és ellenőrzése.” „A nép irányítja a demokratikus kormányokat, de a fasiszta kormányok irányítják a népet.”
„A demokrácia alapelvei állnak vágyaik útjában; ezért – a demokráciának mennie kell! Bárkinek, aki nem tagja a belső bandájuknak, azt kell tennie, amit mondanak neki. Nem engedélyeznek polgári szabadságjogokat, nem biztosítanak törvény előtti egyenlőséget.” „A fasizmus puszta szaporítóként kezeli a nőket. »Gyerekek, konyha és a templom« – ez volt a nácik jelszava a nőknek” – állt a röpiratban.
A fasiszták „saját szabályaikat alkotják, és akkor változtatják meg azokat, amikor akarják… Hatalmukban az erőszak és a »vér« és »faj« primitív eszméin alapuló propaganda kombinációjával, a félelem és a gyűlölet ügyes manipulálásával, valamint a biztonság hamis ígéretével tartják fenn magukat. A propaganda dicsőíti a háborút, és azt állítja, hogy okos és »realisztikus« dolog könyörtelennek és erőszakosnak lenni.”
A fasiszták úgy értelmezték, hogy „a demokrácia alapelve – a köznép józan eszébe vetett hit – szöges ellentéte a fasiszta elit kevesek uralmának elvének” – magyarázta –, „[m]ert a demokráciáért harcoltak… Politikai, vallási, társadalmi és gazdasági csoportokat állított össze egymás ellen, és ragadták magukhoz a hatalmat, miközben ezek a csoportok küzdöttek.”
A röpirat figyelmeztetett, hogy az amerikaiakat nem szabad becsapni azzal a gondolattal, hogy a fasizmus nem jöhet el Amerikába; elvégre „egyszer már kinevettük Hitlert, mint egy ártalmatlan kis bohócot vicces bajusszal”. És valóban, az Egyesült Államok megtapasztalta „a csőcselék szadizmusának, lincseléseinek, önbíráskodásának, terrorjának és a polgári szabadságjogok elnyomásának sajnálatos eseteit. Voltak csuklyás bandáink, Fekete Légióink, Ezüstingeseink, valamint faji és vallási bigottjaink. Mindegyikük az amerikanizmus nevében olyan demokráciaellenes módszereket és doktrínákat alkalmazott, amelyeket… joggal lehet „fasisztának” nevezni.
A hadügyminisztérium fontosnak tartotta, hogy az amerikaiak megértsék a fasiszták által az Egyesült Államokban bevetett taktikákat a hatalomátvétel érdekében. „A »szuperpatriotizmus« és a »szuperamerikanizmus« álcája alatt próbálnak majd hatalomra jutni.” Három technikát alkalmaznak majd:
Először is, vallási, faji és gazdasági csoportokat hangoltatnának egymás ellen, hogy megbontsák a nemzeti egységet. Ennek a megosztó és meghódító erőfeszítésnek a része egy „jól megtervezett 'gyűlöletkampány' lenne a kisebbségi fajok, vallások és más csoportok ellen”.
Másodszor, tagadnák a nemzetközi együttműködés bármilyen szükségességét, mert ez ellentmondana annak az állításuknak, hogy támogatóik mindenki másnál jobbak. „A nemzetközi együttműködés helyét a fasiszták egy perverz ultranacionalizmussal próbálják helyettesíteni, amely azt mondja népüknek, hogy ők az egyetlenek a világon, akik számítanak. Ezzel együtt gyűlölet és gyanakvás is jár minden más nemzet népe iránt.”
Harmadszor, a fasiszták ragaszkodnának ahhoz, hogy „a világnak csak két választása van – vagy a fasizmus, vagy a kommunizmus, és mindenkit kommunistának bélyegeznek, aki nem hajlandó támogatni őket”.
„Létfontosságú” megtanulni felismerni a hazai fasisztákat – mondta a kormány –, „még akkor is, ha népszerű neveket és szlogeneket vesznek fel, amerikai zászlót viselnek, és a demokrácia nevében próbálják végrehajtani programjukat, amelyet megpróbálnak elpusztítani”.
A dokumentum szerint az egyetlen módja a fasizmus térnyerésének megállítására az Egyesült Államokban „az, ha működőképessé tesszük a demokráciánkat, és aktívan együttműködünk a világ békéjének és biztonságának megőrzésében”. A modern világ bizonytalansága közepette a fasizmus gyökerében rejlő gyűlölet „hármas küldetést tölt be”. Azzal, hogy megosztja az embereket, gyengíti a demokráciát. „Azzal, hogy az embereket gyűlöletre készteti a gondolkodás helyett”, megakadályozza őket, hogy „a probléma valódi okát és demokratikus megoldását keressék”. Azzal, hogy hamisan ígéri a jólétet, arra csábítja az embereket, hogy fogadják el a biztonságát.
„A fasizmus a közönyből és a tudatlanságból virágzik” – figyelmeztetett. A szabadság megköveteli, hogy „ébernek és résen legyünk nemcsak a saját szabadságunk, hanem minden amerikai szabadságának megsértésével szemben. Ha megengedjük, hogy a diszkrimináció, az előítélet vagy a gyűlölet bárkit megfosszon demokratikus jogaitól, akkor a saját szabadságunk és az egész demokrácia veszélybe kerül.”
—
Megjegyzések:
https://onlinebooks.library.upenn.edu/webbin/serial?id=armytalks
Hadügyminisztérium, „Army Talk 64: FASIZMUS!”, 1945. március 24., https://archive.org/details/ArmyTalkOrientationFactSheet64-Fascism/mode/2up
No comments:
Post a Comment